L’Inde et le Rafale : leçons de souveraineté

L’Inde et le Rafale : leçons de souveraineté

M. Narendra Modi, Premier ministre de l'Inde (DR).
M. Narendra Modi, Premier ministre de l’Inde (DR).

Les annonces décisives que M. Modi, Premier ministre indien, a faites à l’Élysée à Paris le 10 avril portent en elles une leçon essentielle. La France n’est grande aux yeux du monde que lorsqu’elle remplit sa mission historique : celle d’une nation souveraine et d’exception.

Souveraineté diplomatique tout d’abord : c’est en raison de son siège au Conseil de Sécurité aux Nations-Unies que la France peut aujourd’hui proposer à l’Inde son aide pour qu’elle intègre cette instance internationale de règlements des conflits mondiaux; quelle valeur ajoutée aurait eu à offrir la France si elle avait bradé cette position diplomatique majeure à l’Union européenne ? Son domaine maritime propre en Océan Indien en fait un partenaire-clé pour la politique de l »Acting East » de M. Modi dans les domaines de la sécurité maritime, du renseignement et du maintien de la paix.

Souveraineté culturelle ensuite : La France n’est pas ce pays « moisi » si souvent décrit par tous ceux qui la haïssent tout en bénéficiant de sa générosité, mais au contraire, une nation millénaire dont l’identité culturelle (des monuments historiques au cinéma) séduit au point que l’Inde souhaite engager des partenariats-clés dans ces domaines.

Souveraineté industrielle enfin : c’est uniquement en raison de l’investissement massif de l’État régalien dans les industries de souveraineté (défense, nucléaire) que notre pays peut se poser en partenaire fiable de l’Inde dans la durée (de l’Ouragan au Rafale en passant par le Mirage 2000) ; l’investissement dans nos filières aéronautique (derrière Dassault Aviation) et nucléaire (avec Areva) est non seulement stratégique mais rentable pour notre économie et nos emplois. C’est pour ne pas avoir consenti de pareils efforts financiers et technologiques que d’autres pays européens, comme l’Allemagne, ne peuvent prétendre à de tels partenariats stratégiques, avant-hier avec le Brésil, hier avec l’Égypte, aujourd’hui avec l’Inde et demain, espérons-le, avec les Émirats arabes unis et la Malaisie.

Ce n’est pas l’Eurofighter, mais le Rafale, que M. Modi a choisi ; ce n’est pas vers l’Europe de la défense ou l’OTAN que M. Modi s’est tourné pour assurer sa propre défense, mais vers la capacité française à lui transférer la technologie de ses propres systèmes d’armes (aviation de chasse, missiles et sous-marins); ce ne sont pas les usines à charbon allemandes polluantes mais les centrales nucléaires françaises que M. Modi souhaite acquérir pour garantir l’indépendance énergétique de son pays ; ce n’est pas un Disneyland apatride mais une nation chargée de monuments historiques que M. Modi a voulu visiter en premier.

C’est donc une grande leçon de souveraineté que M. Modi est venu nous apporter et la preuve, du même coup, que seul un projet tourné vers l’indépendance nationale, qu’elle soit diplomatique ou technologique, peut de nouveau rendre à la France le rang qu’elle mérite.

Aymeric Chauprade

Crédit photo : joseluiscel via Flickr (cc)

Entretien sur Russia 24

Interview d’Aymeric Chauprade pour RUSSIA24, l’une des principales télévisions russes, diffusée le 19 mars 2015 (pour les russophones). Résumé : Les sanctions contre la Russie ne relèvent d’aucune objectivité, c’est une politique de double standard. La plupart des députés européens représentent non les intérêts de leur peuple mais ceux des États-Unis. Cet avis a été exprimé par le spécialiste de la géopolitique et député européen Aymeric Chauprade dans son interview exclusive pour Rossiya 24. Source : vesti.ru/videos/show/vid/639304/

Le Raïs, le Rafale et la Raison

Le Raïs, le Rafale et la Raison

L’Égypte a offert à la France son premier contrat Rafale, contrat désormais en vigueur. On ne peut que s’en réjouir. Mais cette victoire comprend trois leçons majeures que le gouvernement actuel n’a toujours pas comprises.

La première leçon est évidemment diplomatique

Lorsque la France retrouve les racines de sa diplomatie nationale, ses réflexes de grande nation, elle intéresse les pays en quête de respect et de souveraineté. L’Égypte a fait un choix clair : la France, en raison de son engagement dans la lutte contre le terrorisme certes, mais aussi parce que la France pèse d’un poids encore réel dans les négociations régionales. Ni l’Europe ni l’OTAN n’ont eu la moindre importance dans cette grande affaire égyptienne. Alors que les États-Unis et d’autres pays européens faisaient la fine bouche devant Sissi, la France a su heureusement avoir le discernement nécessaire pour voir que seul un coup d’État militaire sanctionné par des élections allait éviter à l’Égypte le sort de l’Irak, de la Syrie ou de la Libye où l’intégrité du pays est menacé et les chrétiens d’Orient, massacrés de manière ignoble. Ce discernement – qui s’en étonnera ? – a fait défaut à Washington : la France, elle, a agi sur ce sujet en nation souveraine et non alignée, consciente de ses devoirs envers un vieil allié. On espère que cette leçon sera entendue à New Delhi autre vieux partenaire de la France, comme à Abu Dhabi et Kuala Lumpur, partenaires stratégiques.

Le second enseignement est naturellement industriel

L’industrie d’armement – dans ce qu’elle a de plus sensible (un satellite ; un avion d’armes ; un système sol-air ; un sous-marin conventionnel équipé de missiles de croisière ; un radar de détection ou de veille ; des systèmes interarmées de communication et de commandement, un drone, etc.) – a des chances de l’emporter à l’étranger si elle est le prolongement exact d’une diplomatie nationale, c’est-à-dire si elle reflète dans la conception, la technologie et le mode opératoire de ses matériels l’indépendance de la politique de sa tutelle, l’État ; on pense au développement de technologies « ITAR-free » naturellement, mais également à l’ensemble de la gamme de l’industrie : du char de combat à l’avion d’armes en passant par le satellite et le drone, tout doit être d’abord planifié et pensé en national et non en coopération européenne. Les coopérations européennes ont été un échec majeur comme le disait d’ailleurs le PDG d’Airbus M. Enders : programmes en retard, abandonnés, réduits en unités, sur-spécifiés au départ et sous-performants à l’arrivée : du Trigat-LP à l’A400M, l’Europe aura beaucoup déçu et sur des plateformes peu stratégiques. Seul un effort national conduit par une Délégation à l’armement experte dans la durée permet de développer des systèmes d’armes comme le Rafale. Le Typhoon est un merveilleux contre-exemple industriel où la notion de juste-retour a étouffé tout bon sens industriel. Seule la prouesse marketing des Britanniques dans leurs terrains de jeu saoudien et omanais a su palier les défauts majeurs de cet avion toujours aussi en retard dans son domaine de vol, son armement et sa crédibilité opérationnelle.

La troisième morale du contrat Rafale concerne évidemment les finances

« Faites-moi de bonnes finances, je vous ferai une bonne politique » lançait le Baron Louis, ministre des Finances de Louis-Philippe. Ce contrat est une bouée de sauvetage pour une LPM à la dérive et qui coulera sous le poids de ses contradictions internes (envoyer aux quatre coins du monde une armée sous-financée et sous-équipée mener une vraie guerre… 1939 n’est pas loin) ; les ressources extraordinaires manqueront à l’appel comme Grouchy à Napoléon 1er sur le champ de bataille de Waterloo… Morne plaine que cette LPM qui enterre nos ambitions à coup de compromis. Pour mener à bien un programme comme le Rafale, il faut donc une grande ambition nationale : celle de doter la France d’un système d’arme national complet, multi-rôle (de la dissuasion à la pénétration aérienne basse altitude et la frappe dans la profondeur). Mais pour la réaliser, il faut un effort financier également ambitieux dans la durée. La France a les moyens de développer en national le successeur du Rafale : elle le doit à son ambition, à sa dissuasion et à son génie industriel. 

Aymeric Chauprade

Mi vídeo « Francia está en guerra » está subtitulado en español

Los fenómenos tienen causas. Lo que golpea Francia hoy lleva un nombre y es el resultado de causas identificables.

Este primer postigo es dedicado a la definición del Dolor que nos golpea y a sus causas. El segundo postigo será dedicado a las soluciones.

Francia está en guerra contra los musulmanes, no es en guerra contra todos los musulmanes, sino contra algunos musulmanes.

El Islam es un mundo complejo. Nos harían falta horas para explicar las variantes, los chiitas, los sunnitas y dentro de los sunnitas, las diferentes escuelas jurídicas, y el sufismo también. Pero esto es política y en política, hacen falta razonamientos operatorios, razonamientos que pueden desembocar en soluciones eficaces.

De manera simple, dividiría al Islam en dos. Lo que llamo el Islam aclimatado por las naciones, por las culturas nacionales, por los Estados, y que hace que el islam marroquí, indonesio y saudí sean distintos.

Y el Islam global, el Islam que quedó fiel a sus fundamentos djihadiques, a sus fundamentos históricos, y quien dice fundamentos dice fundamentalismo, el Islam que se niega a inscribirse en las naciones, que no reconoce, o poco, la legitimidad a los jefes de Estado, sean musulmanes o no, el Islam que quiere restaurar el califato y establecer la ley islámica sobre la tierra entera. Estamos en guerra contra este Islam. Es el Islam que nos da guerra, lo queramos o no. El filósofo Julien Freud escribía en 1965 « usted piensa que es usted quien designa al enemigo, mientras que es el enemigo quien lo designa a usted ». Nuestra clase política ofrece en este momento el espectáculo patético del debate « ¿estamos en guerra o no ? ». ¡ Pero no somos nosotros quienes decidimos esto, son ellos que nos atacan! ¡ Evidentemente, POR SUPUESTO que estamos en guerra, ya que ellos lo decidieron!

Volviendo al conflicto entre estos dos campos del Islam. El Islam aclimatado por las naciones y el Islam que no lo es, que es el Islam radical en guerra por todas partes contra otras civilizaciones, contra los Estados Unidos, Europa, Rusia, China, India, Israel, y los regímenes musulmanes moderados también. Estos dos campos no son fijos. El número de sus combatientes respectivos cambia a través de la historia.

Los servicios de inteligencia occidentales estiman la proporción de adeptos al Islam radicalizado de 15 a 25 % de los musulmanes del mundo, incluidos los musulmanes que viven sobre el suelo europeo. ¡ Minoría como nos dicen, por cierto! ¡ Pero 15 a 25 % de 1,5 mil millones de musulmanes quiere decir entre 225 y 375 millones de musulmanes en el mundo, lo que, más o menos, representa el peso demográfico de los Estados Unidos de América! En Francia con 6 millones de musulmanes, posiblemente muchos más, eso representa entre 900 000 y 1,5 millón de musulmanes convencidos que el Oumma es superior a su pertenencia a la nación francesa, convencidos que la Charia, la Ley islámica, debería sustituir a la Ley francesa, convencidos que el Corán será algún día su Constitución en lugar de nuestra Constitución.

El argumento del hecho minoritario no vale nada. La ideología rumiada del « no amalgama » no solo es falsa si no peligrosa. Porque la situación es muy grave. Porque el Islam hace planear sobre Francia una amenaza muy grave para su futuro. Ya numerosos franceses están yéndose, y no solo judíos, porque piensan que todo esta perdido, que la demografía está contra nosotros, que ellos van a ganar. Estos franceses no huyen solo del socialismo, el fiscalismo, o el estatismo, evitan la invasión lenta y esto nadie lo dice.

El vivero del terrorismo islámico, es decir el lugar de paso al acto djihadique, es enorme, está en el orden del millón, lo que no quiere decir que tengamos 1 millón de terroristas potenciales sobre nuestro suelo, lo que quiere decir que una quinta columna poderosa vive en nuestra casa y puede, en cualquier momento, volverse contra nosotros en caso de una confrontación más general. Recordemos la negativa de servir en Afganistán por parte de militares franceses musulmanes. Hoy hablamos de negativa, en las escuelas, del minuto de silencio para las víctimas de los atentados recientes. Es la misma lógica: para esta gente la ley del Islam es superior a las leyes francesas, el juramento al Islam es superior al juramento a Francia. Esa es la definición de una quinta columna.

Es probable, y incluso cierto, que una mayoría de musulmanes en Francia condenaran los ataques que se cometieran contra los judíos y los policías, porque muchos musulmanes consideraran que son injustos. Pero este no es el caso del ataque a Charlie Hebdo. Las embajadas y los servicios occidentales produjeron numerosas escenas de alborozo en todo el mundo musulmán, al anuncio que los caricaturistas del Profeta Mahomet habían sido asesinados. El sentimiento mayoritario entre los musulmanes, es « se lo han buscado insultando a nuestro Profeta » y hace falta recordar que en efecto, en el Islam, la blasfemia es castigada con la muerte, pena aplicada hoy en numerosos países musulmanes, como Paquistán. Es también lo que explica que Marruecos se haya abstenido de participar en la manifestación del domingo, porque allí se encontraban caricaturas del Profeta y porque, para un Rey Jefe de los Creyentes, no era posible tomar este riesgo político frente a la presión islamista de su país. Y estén seguros que si los medios de comunicación franceses se decidieron a hablar de lo que pasó en las escuelas donde los niños nacidos de la inmigración extraeuropea son numerosos, quiere decir que el fenómeno es masivo.

¿Entonces por qué estamos en esta situación? Hay que hacer bien el diagnóstico justo si queremos curar la enfermedad. ¡ Lo contrario de lo que hacen por el momento nuestros medios de comunicación y los políticos de los grandes partidos del UMP y del PS (UMPS) !

A nivel mundial estamos en esta situación porque la globalización con carácter mayoritario occidental, atacando a las naciones, a su identidad, a su soberanía, debilitó el Islam aclimatado a las naciones en provecho del fundamentalismo islámico, por definición transnacional y globalizado.

Las políticas americanas y europeas destruyeron o debilitaron todos los regímenes árabes que intentaban imponerse en detrimento de la Charia y pues liberaron así las fuerzas islamistas. Los gobiernos mundialistas UMPS que se sucedieron garantizando las guerras en Iraq, en Libia, debilitando el régimen sirio, aislando Irán, tienen una responsabilidad pesada. El mundialismo hizo la cama del Islam radical, hizo la cama del fundamentalismo cuando directamente no lo sostenía por el rodeo de sus servicios especiales, y esto porque es, como él, una ideología global que quiere matar a las naciones.

A nivel nacional, la situación es la combinación de un fenómeno cuantitativo, la inmigración extraeuropea maciva desde hace 40 años, con un fenómeno cualitativo, el despertar de la conciencia islámica de numerosos musulmanes en Francia. Numerosos en efecto son estos musulmanes que pasaron al campo del Islam global lo que hace totalmente imposible su asimilación.

Los partidos políticos y sus apoyos populares que organizaron la manifestación parisina del domingo son de hecho los primeros responsables de la situación actual. Hay que decirlo, organizaron la invasión de la tierra de nuestros antepasados por una cultura extranjera contra la cual Europa, durante siglos, había luchado con lucidez y eficacia. No tienen ninguna excusa, porque siglos de historia atestiguaban lo que iba a pasar. Los alemanes no podían necesariamente entrever lo que el nacional-socialismo alemán iba a producir como crimen inaudito, porque era una ideología nueva. El Islam radical no es una ideología nueva. Esta en guerra contra otras civilizaciones desde el siglo VII y esto jamás cesó.

Entonces, nos dicen que hay que ser optimistas, que este Islam de Francia atraviesa una crisis la cual los educadores y los sociólogos van a remediar. A esto respondo primero que jamás confiaré, para remediar el Mal, a los que inocularon el Mal y animaron su desarrollo durante 40 años. En segundo lugar que Francia vale demasiado para mi para que pueda aceptar tomar un riesgo tan considerable como la reforma del Islam, como su aclimatación final a los valores y a las instituciones francesas. Hay poca suerte para que esto llegue simplemente porque el Corán es, a los ojos musulmanes igualmente, el Verbo increado de Dios, que no podemos pues cambiar en eso una coma. Las raíces de la violencia y del totalitarismo se encuentran en el mismo Islam, en sus textos sagrados, Corán y hadith sobre todo, como lo dicen por otra parte numerosos filósofos musulmanes moderados, pienso en Abdennour Bidar que en una carta abierta en la gente musulmana, en octubre de 2014, invitaba a los musulmanes a que abran los ojos, que comprendan que si el monstruo no es el Islam, está sin embargo dentro del Islam y más precisamente en sus textos sagrados.

¿Entonces, cómo una vieja nación cristiana que tiene 1500 años, la nación de las catedrales, del Mont-Saint-Michel, de las Luces también que forman parte de nuestra historia reciente, esta nación que contó tanto en la historia mundial y que todavía cuenta, debería entregar su futuro a la apuesta de que el Islam se va reformar y que el mal genio que lo produjo va acabar por volver a su botella?

Nos dicen que una mayoría de musulmanes es pacífica. Por cierto pero una mayoría de alemanes lo era antes de 1933 y el nacional-socialismo alemán. Una mayoría de rusos, de Chinos, de Jemeres Rojos era pacífica antes de que realicen de abominables crímenes en nombre del comunismo. Cuando el totalitarismo se apodera de una minoría consecuente y activa, el argumento de la mayoría pacífica no vale más.

Me niego a hacer la apuesta esa sobre la espalda de nuestros niños y es todo el sentido de mi compromiso al Frente Nacional porque veo en el Frente Nacional el único recurso posible para parar la islamización de Francia. Debemos, de manera firme y clara, comprometer la lucha para la des-islamización de nuestro país.

Si no nuestra civilización orgullosa y francesa morirá, democráticamente, como nos lo cuenta la novela trágica de Houellebecq, cuando una especie de Henri IV musulmán a las apariencias apacibles acabará por convencer a una mayoría de franceses que él es la solución ideal de compromiso para salir del conflicto entre el Islam radical y el despertar identitario.

Aymeric Chauprade

Il mio video « La Francia è in guerra » d’ora in avanti è in italiano sottotitolato

I fenomeni hanno delle cause. Ciò che colpisce la Francia oggi ha un nome ed è il risultato di cause identificabili. Questa prima parte è dedicata alla definizione del male che ci colpisce e alle sue cause. La seconda parte si concentrerà sulle soluzioni.

La Francia è in guerra con alcuni musulmani; non è in guerra con i musulmani, ma con alcuni musulmani.

L’Islam è un mondo complesso. Ci vorrebbero ore per spiegare le varianti: sciiti, sunniti e all’interno stesso dei sunniti, le varie scuole giuridiche e il Sufismo. Noi siamo però in politica e in politica occorrono ragionamenti praticabili, ragionamenti che possano condurre a soluzioni efficaci.

Con una semplificazione dividerò l’Islam in due. Quello che io chiamo l’Islam acclimatato dalle nazioni, dalle culture nazionali, dagli Stati tali che l’Islam del Marocco, dell’Indonesia, dell’Arabia Saudita non siano la stessa cosa.

E l’Islam globalista, l’Islam rimasto fedele ai suoi fondamenti djihadisti, ai suoi fondamenti storici; chi dice fondamenti dice fondamentalismo; l’Islam che rifiuta di far parte delle nazioni, che riconosce poca o nessuna legittimità ai capi di stato, siano essi musulmani o meno; l’Islam che vuole ristabilire il califfato e simporre la legge islamica su tutta la terra. Noi siamo in guerra contro questo islam. E’ proprio questo l’Islam che ci ha mosso la guerra, che ci piaccia o no. Il filosofo Julien Freund scriveva nel 1965: « pensate di essere voi a designare il nemico; è il nemico invece che vi designa ». La nostra classe politica offre in questo momento lo spettacolo patetico dell’interrogativo « siamo o non siamo in guerra? ». Non siamo noi a decidere di questo, sono coloro che ci attaccano! Con ogni evidenza siamo in guerra poiché sono loro a deciderlo!

Torniamo al conflitto tra questi due campi dell’Islam. L’Islam acclimatato attraverso le nazioni e l’Islam che non lo è, l’Islam radicale, quindi, in guerra contro tutte le altre civiltà, contro gli Stati Uniti, l’Europa, la Russia, la Cina, India, Israele, e i regimi musulmani moderati compresi. Entrambi i campi non sono determinati. Il numero dei loro combattenti cambia nel corso della storia.

I servizi di intelligence occidentali ritengono che i seguaci dell’Islam radicalizzato costituiscono il 15/25% dei musulmani nel mondo; lo stesso tra i musulmani sul suolo europeo. Ma il 15/25% di 1,5 miliardi di musulmani comportano tra 225 e 375 milioni di musulmani nel mondo; più o meno il peso demografico degli Stati Uniti d’America. In Francia, con 6 milioni di musulmani, se non oltre, assommano tra 900 000 e 1, 5 milioni che credono che la appartenenza alla Ummah prevalga rispetto alla nazione francese, convinti che la Sharia, la legge islamica, sia destinata a sostituire la legge francese, convinti che il Corano possa un giorno diventare la loro costituzione al posto della nostra.

L’argomento del fattore minoritario non è valido. L’ideologia ritrita della « mancanza di coesione » non è solo sbagliata, ma pericolosa, poiché la situazione è molto grave; perché l’Islam pone alla Francia una minaccia molto grave per il suo futuro. Già molti francesi sono in procinto di partire, non solo gli ebrei, perché pensano che sia una dannazione, che la demografia è contro di noi, che vinceranno. Questi Francesi non fuggono il socialismo, il fiscalismo, lo statalismo; fuggono da una lenta invasione, ma nessuno lo dice.

Il terreno di coltura del terrorismo islamico, vale a dire, il passaggio all’atto della djihad è enorme; è dell’ordine di un milione. Non vuol dire che abbiamo un milione di potenziali terroristi sul nostro suolo, ma significa che una potente quinta colonna vive con noi e può, in qualsiasi momento, rivoltarsi contro di noi in un contesto di confronto più generale. Ricordate il rifiuto di servire in Afghanistan opposto da militari francesi musulmani. Oggi si parla di rifiuto, nelle scuole, del minuto di silenzio per le vittime dei recenti attacchi. E’ la stessa logica: per queste persone la legge dell’Islam è al di sopra delle leggi francesi, la fedeltà all’Islam prevale sulla fedeltà alla Francia. Questa è la definizione stessa di quinta colonna.

E’ probabile, anzi certo che la maggioranza dei musulmani in Francia condanna gli attentati che hanno colpito gli ebrei e la polizia, perché molti musulmani li considerano ingiusti. Ma non è il caso dell’attacco a Charlie Hebdo. Ambasciate e servizi occidentali hanno riportato molte scene di giubilo in tutto il mondo musulmano all’annuncio che i vignettisti del Profeta Maometto erano stati assassinati. L’opinione prevalente fra i musulmani è che « se la sono cercata insultando il nostro Profeta » e si deve ricordare che, in effetti, nell’Islam la blasfemia è punibile con la morte, sanzione per altro applicata in molti paesi musulmani, come in Pakistan. Si spiega anche il motivo per cui il Marocco si è astenuto dal partecipare all’evento di domenica a causa della presenza delle vignette del Profeta; per un re, comandante dei fedeli, non è stato possibile assumere questo rischio politico di fronte alla pressione islamista nel suo paese. E siate certi che, se i media francesi hanno deciso di parlare di quello che è successo nelle scuole dove i bambini di immigrati extraeuropei sono molti, il fenomeno è largamente diffuso.

Allora perché siamo a questo punto? Si deve fare la diagnosi giusta se si vuole curare la malattia. Il contrario di ciò che fanno attualmente i nostri media e i politici dell’UMPS!

A livello globale siamo a questo punto perché la globalizzazione a dominio occidentale, aggredendo le nazioni, le loro identità e sovranità, ha indebolito l’islam acclimatato nelle nazioni a favore del fondamentalismo islamico, per definizione transnazionale e globalizzato.

Le politiche americane ed europee hanno distrutto o indebolito tutti i regimi arabi che hanno cercato di imporsi a scapito della Sharia e hanno così liberato le forze islamiste. I governi mondialisti UMPS che si sono succeduti nel sostegno alle guerre in Iraq, Libia, nell’indebolimento del regime siriano, nell’isolamento dell’Iran, portano una pesante responsabilità. Il globalismo ha scavato il letto dell’islam radicale, quello del fondamentalismo, quando non lo ha supportato direttamente, attraverso i suoi servizi speciali, e questo perché è, al pari di quello, un’ideologia globale che vuole uccidere le nazioni.

A livello nazionale, la situazione prodottasi è la combinazione di un fenomeno quantitativo, la massiccia immigrazione da oltre quarant’anni dai paesi extraeuropei, con un fenomeno qualitativo, il risveglio della coscienza islamica di molti musulmani in Francia. Molti infatti sono quei musulmani che si sono spostati nel campo dell’Islam globale; il che rende l’assimilazione totalmente impossibile.

I partiti politici e i loro sostenitori nei media i quali hanno organizzato l’evento di Parigi di domenica 11 gennaio sono in realtà i primi responsabili della situazione attuale. Va detto; hanno organizzato l’invasione della terra dei nostri antenati da parte di una cultura straniera contro cui l’Europa per secoli aveva lottato con chiarezza ed efficacia. Non hanno scuse, perché secoli di storia attestano cosa sarebbe successo. I tedeschi non potevano necessariamente prevedere quale crimine inaudito stesse per alimentare il nazionalsocialismo tedesco perché era una nuova ideologia. L’Islam radicale non è una nuova ideologia. E’ in guerra contro altre civiltà fin dal VII secolo, e non ha mai smesso.

Così ci viene detto di essere ottimisti sul fatto che l’Islam di Francia attraversa una crisi cui gli educatori e sociologi potranno porre rimedio. A tali argomenti io rispondo in primo luogo che non concederò mai affidamento, per rimediare al male, a chi ha inoculato il male e incoraggiato il suo sviluppo per 40 anni. In secondo luogo che la Francia per me conta troppo per accettare che possa prendere un rischio così grande come la riforma dell’Islam, come la sua acclimatazione finale ai valori e alle istituzioni francesi. Ci sono poche possibilità che accada semplicemente perché il Corano è, agli occhi stessi dei musulmani, la parola increata di Dio; non si può quindi cambiare una virgola. Le radici della violenza e del totalitarismo si trovano nell’Islam stesso, nei suoi testi sacri, il Corano e l’hadith soprattutto, come del resto attestano molti filosofi musulmani moderati. Penso a Abdennour Bidar che in una Lettera aperta al mondo musulmano, nel mese di ottobre 2014, ha invitato i musulmani ad aprire gli occhi, per capire che se il mostro non è l’Islam, è comunque nell’Islam e più specificamente nei suoi testi sacri.

Quindi forse una nazione cristiana antica di 1500 anni, la nazione delle cattedrali, di Mont-Saint-Michel, dell’Illuminismo anche che fa parte della nostra storia recente, forse questa nazione così importante nella storia del mondo e che ancora conta dovrebbe affidare il proprio avvenire all’alea riformatrice dell’Islam e al possibile ritorno in bottiglia del genio del male?

Ci viene detto che la maggioranza dei musulmani è pacifica. Ma certamente lo era la maggioranza dei tedeschi prima del 1933 e del nazionalsocialismo tedesco. La maggioranza di russi, cinesi, Khmer erano pacifici prima che commettessero i crimini abominevoli in nome del comunismo. Quando il totalitarismo si impadronisce di una minoranza coerente e attiva, l’argomento della maggioranza pacifica non regge più.

Rifiuto di puntare su questa scommessa sulle spalle della nostra gioventù; è il senso del mio coinvolgimento nel Fronte Nazionale perché vedo in esso il solo mezzo possibile per stoppare l’islamizzazione della Francia.

Dobbiamo in maniera ferma e chiara ingaggiare la lotta per la deislamizzazione del nostro paese. La nostra fiera civiltà francese, altrimenti, morirà democraticamente come ci racconta il romanzo tragico di Houellebecq quando una sorta di Enrico IV mussulmano, dalle apparenze miti, finirà per convincere una maggioranza di Francesi di essere la soluzione di compromesso ideale in grado di far uscire il paese dal conflitto tra islam radicale e risveglio identitario

Aymeric Chauprade

Дорогие друзья, теперь мое видео « Франция в состоянии войны » доступно с русскими субтитрами!

У каждого феномена есть свои причины. У того, что происходит во Франции сегодня есть и название, и причины, которые вполне возможно идентифицировать.

Это – первое видео. Оно посвящено самому определению зла, которое наступает на нас, а также причинам зарождения этого зла. Следующее же видео осветит возможные выходы из сложившейся ситуации.

Дорогие друзья, теперь мое видео "Франция в состоянии войны" доступно с русскими субтитрами!
Дорогие друзья, теперь мое видео « Франция в состоянии войны » доступно с русскими субтитрами!
Франция пребывает в состоянии войны с мусульманами, но не с мусульманами в общем, а с отдельными слоями. Ислам – это очень сложный мир, и нам понадобились бы многие часы, чтобы объяснить все его течения (шииты, сунниты и подразделы суннитов, различные правовые школы, а также суфизм).

Но в политике нам необходима оперативность, а также анализ, который привел бы к эффективным решениям. Упрощенно я бы разделил ислам на две части.

Первый – это то, что я называю модерированным исламом, исламом, акклиматизировавшимся в нациях, в народных культурах, в государствах. Это объясняет, что, ислам, например в Марокко, отличается от ислама в Индонезии или в Саудовской Аравии.

Второй же – это глобальный ислам, который остался верен понятиям джихада, своему историческому фундаменту, а что говорит фундамент, то говорит и фундаментализм. Такой ислам отказывается вливаться в народ, он не признает легитимность глав государств, независимо от того, мусульмане они или нет. Такой ислам хочет восстановить халифат и исламское правление повсеместно.

И сегодня мы в состоянии войны именно с этим исламом, ведь именное этот ислам объявил войну нам, хотим мы того или нет. Философ Жульен Фрейд писал еще в 1965: « Вы думаете что вы выбираете своего врага в то время, как враг уже выбрал вас ». Наша политическая элита показывает в данный момент жалкий спектакль в виде дебатов « война это или же нет », однако, решаем это отнюдь не мы, ибо уже та, другая сторона идет с атакой на нас! Естественно, это война, ведь они уже так решили!

Но вернемся к конфликту внутри этих двух подразделов ислама. Ислам, влившийся в нации и ислам, с которым этого не произошло. Последний ведет войны повсеместно, противостоя другим цивилизациям: США, Европа, Россия, Китай, Индия, Израиль, а также против умеренных мусульманских режимов. Оба эти лагеря не статичны, количество их сторонников менялось в ходе истории.

Западные спецслужбы считают, что количество приверженцев радикального ислама доходит до 15-20% от количества мусульман во всем мире, в том числе и мусульмане, живущие в Европе. Мы говорим, что это меньшинство, конечно, но 15-20% от 1,5 миллиардов мусульман – это от 225 до 375 миллионов мусульман во всем мире, что по численности равно населению США!

Во Франции с ее 6 миллионами мусульман (а возможно и более) число мусульман, считающих, что (религиозная община)-Умма, превыше их принадлежности к французской нации, что законы Шариата призваны заменить французское законодательство, что Коран встанет однажды на место Конституции, доходит до 900 000- 1,5 миллионов.

Аргумент « меньшинства » не действителен. Банальная идеология « нет амальгамам » не только не верна, но и опасна, потому как ситуация очень серьезна, ведь ислам представляет реальную угрозу для будущего Франции. Уже сейчас множество французов покидает страну и это не только французы еврейского происхождения, ведь они считают, что это конец, что демография работает против нас, и они победят.

И эта утечка происходит не только по вине социализма, не только из-за налогообложения, не только из-за этатизма, они бегут от медленного вторжения, но об этом никто не говорит.

Рассадник исламского терроризма (т.е. джихада) огромен, приверженцы его исчисляются уже в миллионах. Это не значит, что на французской земле находится миллион потенциальных террористов, но это значит, что мощная « пятая колонна » живет рядом с нами и в любой момент может обернуться против нас же в случае более серьезного конфликта. Вспомним отказ военных мусульман Франции от службы в Афганистане. Сегодня мы говорим уже об отказе в школах от минуты молчания в память о жертвах недавних терактов. Это та же логика, для этих людей исламский закон превыше французских законов, верность исламу превыше верности Франции. Это и есть определение пятой колонны.

Возможно, и даже скорее всего, большинство мусульман Франции осуждает нападения на евреев и на полицию, многие мусульмане находят эти акты несправедливыми. Но это не относится к случаю теракта в «Шарли Эбдо». Посольства и западные службы сообщили о случаях ликования в мусульманском мире в общей своей целостности при сообщении о том, что авторы карикатуры на пророка Мухаммада были убиты.

По мнению большинства мусульман « они пытались оскорбить нашего пророка ». Здесь необходимо напомнить, что в исламе богохульство карается смертной казнью, как по сей день в Ливане. Что объясняет, например, факт отказа Марокко от участия в манифестациях, посвященных произошедшему в «Шарли Эбдо», ведь в этом журнале были карикатуры на пророка, и для короля, повелителя правоверных, не представлялось возможным взять на себя такой политический риск, противостоя исламистскому давлению в стране.

И будьте уверены, если уже СМИ решили освещать акты, происходящие в школах с многочисленными детьми из внешнеевропейской иммиграции, значит феномен действительно широко распространен. Так почему же мы дошли до этого? Чтобы лечить болезнь, ее для начала необходимо правильно диагностировать. Это противоположно тому, что делают на данный момент СМИ и политики – социалисты и центристы. На мировом уровне причиной тому является доминантная западная глобализация, атакующая нации и их суверенитет, предпочитая радикальный ислам исламу умеренному, ведь радикальный ислам по своему определению транснациональный и глобальный.

Американская и европейская политики разрушены или ослаблены. Все арабские режимы, пытаются противостоять законам Шариата и тем самым развязали руки исламистским силам. Глобалистские социалистическое и центристское правительства, сменяющие одно другое в одобрении войны в Ираке и Ливане, в ослаблении сирийского режима, в изоляции Ирана, несут на себе огромную ответственность.

Глобализм выстлал дорогу радикальному исламу и фундаментализму, при этом не поддерживая его напрямую посредством спецслужб, так как он тоже наделен идеологией, стремящейся к разрушению наций.

На национальном уровне ситуация представляет собой комбинацию количественного феномена (массовая внешнеевропейская иммиграция на протяжении 40 лет) и качественного феномена (пробуждение исламистского сознания мусульман во Франции, многие из которых перешли в лагерь радикального исламизма, что убивает на корню возможность их акклиматизации).

Политические партии и их поддержка в СМИ манифестации «Шарли Эбдо» в Париже являются, по сути, первыми виновниками в сегодняшней ситуации.

Необходимо помнить, что именно они изначально организовали наплыв иностранной культуры, против которой Европа боролась на протяжении веков, на землю наших предков. Они не имеют никакого оправдания.

В истории уже есть подобные случаи. Немцы не могли предсказать, что их национал-социализм перерастет в неслыханное преступление, ведь это была новая идеология. Радикальный ислам- идеология не новая, он воюет с другими цивилизациями начиная с VII века, и война эта никогда не прекращалась.

Итак, нам говорят: «Нужно быть оптимистами, ведь этот ислам во Франции всего лишь временный кризис, с которым педагоги и социологи смогут бороться.» На это я могу ответить, что, во-первых, я бы не доверял борьбу со злом тем, кто насаждал нам это зло на протяжении 40 лет, во-вторых, Франция значит до меня слишком много, чтобы брать на себя риск реформирования ислама и попыток его акклиматизации к французской идеологии и ценностям. Очень мало шансов на то, чтобы это произошло, хотя бы потому что Коран в глазах мусульман – слово Божье, а значит, мы не имеем права менять в нем и запятой. Корни насилия и тоталитаризма уходят в сам ислам, в его священные тексты, в Коран и в особенности – хадисы, даже по словам многих мусульманских философов-последователей умеренного ислама.

Говоря это, я думаю, к примеру, об Абденнуре Бидар, который в своем « Открытом письме к мусульманскому миру » от октября 2014г. призвал мусульман прозреть и понять, что чудище – не ислам, но тем не менее, чудище это находится в исламе самом, а точнее- в его священных писаниях.

Итак, неужели старейший христианская нация, которой уже 1500 лет, нация соборов, Монт-сен-Одиль, нация просвещения, нация, которая имела и имеет по сей день такую значимость в мировой истории, в решении своего будущего должна делать ставку на то, что ислам изменится, что злой джин, произведший его на свет, вернется обратно в свою лампу?

Нам говорят, большинство мусульман миролюбиво, но таковым было и большинство русских, китайцев, кхмеров до тех пор пока не были совершены ужасающие преступления во имя коммунизма. Когда тоталитаризм поражает активное и весомое меньшинство, аргумент мирного большинства больше не является действительным.

Я отказываюсь делать эту ставку за спинами наших детей, и в этом весь смысл моей приверженности Национальному Фронту, ведь я вижу в Национальном Фронте единственную возможность остановить исламизацию Франции.

Мы должны начать эту борьбу по дезисламизации нашей страны. В противном случае наша цивилизация погибнет демократически, о чем нам рассказывает трагическая повесть (Мишеля) Уэллбека, в которой вполне мирному мусульманскому подобию Генриха IV удается убедить большинство французов в том, что именно он является оптимальным компромиссом для выхода из конфликта между радикальным исламом и личностным пробуждением.

Moj video « Francuska je u ratu » je sada dostupan sa prevodom na srpski jezik

Svaka pojava ima svoj uzrok. Ono što se dešava u Francuskoj ima ime i rezultat je poznatih uzroka.

Prvi deo je posvećen Zlu koje je nas zateklo kao i njegovim uzrocima. Drugi deo biće posvećen rešenjima.

Francuska je u ratu samo sa nekim muslimanima, nije u ratu sa svim muslimanima.

Islam je komplikovan. Predstavljanje svih njegovih varijanata bi trajalo satima, šiitskih, sunitskih, i unutar samog sunizma, različitih pravnih škola, a da ne pominjemo i sufizam. Ali mi se bavimo politikom, a u politici važe operativna razmišljanja, koja mogu dati efikasna rešenja.

Kako bih pojednostavio, razlikovao bih dva islama. Prvi je islam koji je prilagodjen nacijama, nacionalnim kulturama, državama, i zbog kojeg je islam drugačiji u Maroku, u Indoneziji ili u Saudiskoj Arabiji. Drugi islam je globalni islam, onaj koji je ostao privržen svojim džihadističkim i istorijskim osnovama: – fundamentalizam. – To je islam koji odbija koncept države i koji ne priznaje legitimitet šefova država, bilo da su muslimani ili ne. Ovo je islam koji želi da obnovi kalifat i uspostavi islamski zakon na celom svetu.

Mi smo u ratu protiv ovog islama. Hteli ili ne, ovo je islam koji nas napada. Kako je filozof Julian Freund pisao 1965. « Vi mislite da ste vi ti koji pokazuju ko je neprijatelj, , a u stvari je neprijatelj taj koji pokazuje vas». Naša politička garnitura nudi ovih dana patetični spektakl o debati « jesmo li u ratu ili nismo ? ». Ali mi ne odlučujemo o tome, jer oni nas napadaju ! Očigledno da smo u ratu pošto su to oni odlučili !

Da se vratimo sukobu koji postoji između ta dva islama. Jedan je prilagođen državama, a drugi nije. Ovaj poslednji predstavlja radikalni islam. On je svuda u ratu protiv ostalih civilizacija, protiv SAD, Evrope, Rusije, Kine, Indije, Izraela, i protiv umerenih muslimaskih režima takođe. Ove dve suprotne strane nisu fiksirane. Broj ratnika na svakoj strani se menja kroz istoriju.

Zapadne specijalne službe su procenile da se procenat sledbenika radikalizovanog islama u svetu nalazi između 15 i 25% ukupnog broja muslimana, uključujući i muslimane koji žive u Evropi. Kažu da je to manjina, i upravu su ! Ali 15 do 25% od 1,5 milijardi muslimana u svetu jednako je 225 do 375 miliona muslimana, što predstavlja otprilike broj stanovnika SAD! U Francuskoj, gde živi 6 miliona muslimana, možda i više, ovo predstavlja 900 000 do 1,5 miliona muslimana ubeđenih da je Uma važnija od njihove pripadnosti francuskoj državi, da Šarija (islamski Zakon) mora da zameni francuski Zakon, i da će jednoga dana Kuran postati ustav umesto našeg ustava.

Argument o manjini ne važi. Istrcana Ideologija po kojoj « ne treba sve trpati u isti koš » je pogrešna ali i opasna. Naime, situacija je ozbiljna. Islam predstavlja ozbiljnu pretnju za budućnost Francuske. Mnogi Francuzi, a ne samo jevreji, počeli su već da odlaze iz Francuske zato što smatraju da je sve izgubljeno, da je demografija protiv nas, da će oni drugi pobediti. Ovi Francuzi ne beže samo od socijalizma, fiskalizma, etatizma, nego beže i od spore invazije ali o tome niko ne priča.

Vrbovanje za islamski terorizam, odnosno za džihadizam, može da se vrši nad otrpilike milion ljudij, što ne znači da imamo 1 million potencijalnih terorista u našoj zemlji, nego da postoji peta kolona i da ona može, kad tad, da se okrene protiv nas u slučaju generalnog sukoba. Sećamo se da su neki muslimanski vojnici Francuske odbili da idu u Avganistan. Ovih dana, neki đaci su odbili minut ćutanja za žrtve nedavnih terorističkih napada. Logika je ista : za te ljude je islamski zakon iznad francuskog zakona, odanost islamu važnija od odanosti Francuskoj. Ovo je definicija pete kolone.

Naravno da većina muslimana Francuske osuđuje atentat na Jevreje i policajce. Mnogi muslimani smatraju te napade kao nepravednim. Ali ovo nije slučaj sa napadom na Šarli Ebdo. Ambasade i zapadne tajne službe izveštavale su o mnogobrojnim scenama radosti na celom muslimanskom svetu posle ubijanja karikaturista proroka Muhameda. Utisak kod većine muslimana je bio « dobili su ono što su tražili pošto su uvredili našeg proroka ». Naime, treba podsetiti da se smrtna kazna izriče u Islamu za bogohuljenje i da se ona sprovodi u mnogim današnjim muslimanskim zemljama kao što je Pakistan na primer. Ovo je takođe razlog odsustva Maroka na šetnji u nedelju, pošto su bile prikazane karikature Proroka Muhameda, što je za Kralja, kao zapovednika vernika, neprihvatljivo i čak rizično s obzirom na pritisak islamista u sopstvenoj zemlji. Ako su francuski mediji odlučili da govore o dešavanjima u školama, tamo gde su deca poreklom iz Afrike mnogobrojna, budite sigurni u to da je to zbog toga što je ovaj fenomen bio masivan.

Zašto smo tu gde smo ? Treba da napravimo dobru dijagnozu ako hoćemo da izlečimo bolest, što je suprotno od onoga što naši mediji i političari iz UMP i PS rade !

Na svetskom nivou, mi smo tu gde smo jer je zapadna globalizacija, koja ugrožava identitet i suverenitet država, oslabila Islam prilagođen nacijama, u korist islamskog globalnog fundamentalizma.
Američka i evropska politika oslabile su i ponekad uništile arapske režime koji su pokušavali da se nametnu šariji, i na taj način oslobodile islamističke snage. Pro-globalističke vlade iz UMP i PS, koje su podržavale ratove u Iraku, u Libiji, koje su oslabile sirijski režim i izolovale Iran, imaju ogromnu odgovornost. Globalizam je ojačao radikalni islam i fundamentalizam svojim delovanjem i delovanjem svojih tajnih službi, zato što je on sličan njima i predstavlja ideologiju koja hoće da uništi države.

Na državnom nivou, situacija je kombinacija kvantitativnog fenomena masovne imigracije iz Afrike prethodnih godina, sa kvalitetnim fenomenom buđenja islamske svesti kod mnogih muslimana u Francuskoj. Naime, mnogi muslimani su prešli na stranu globalnog islama i time je onemogućena svaka asimilacija. Političke stranke i mediji koji su organizovali šetnju u Parizu u nedelju su u stvari najodgovorniji za današnje stanje. Treba i to reći, oni su organizovali invaziju zemlje naših predaka od strane druge kulture protiv koje se Evropa borila vekovima sa efikasnošću i lucidnošću. Nemaju nikakvih izgovora jer je istorija nagovestila šta će da bude. Nemci nisu mogli da uvide šta će proizvesti nacional-socijalizam socijalizam jer je to bila nova ideologija. Radikalni islam nije nova ideologija. On je u ratu protiv drugih civilizacija od 7. veka i nikad nije prestao.

Kažu da treba da budemo optimisti jer će vaspitači i sociolozi rešiti krizu u kojoj se nalazi islam iz Francuske. Tome bih odgovorio da za oslobođenje zla nikada neću imati poverenja u one koji su kreirali zlo i ohrabrili njegov razvoj u prethodnih 40 godina. Francuska mi je najdraža i zato ne bih da rizukujemo da se uzdamo u mogućno reformisanje islama i njegovo konačno prilagođavanje vrednostima i institucijama Francuske. Mala je verovatnoća da će se to desiti. Naime, Kuran je, u očima muslimana, nestvorena reč božija, i zbog toga se ne može menjati. Koreni nasilja i totalitarizma nalaze se u samom islamu i njegovim svetim pismima, u Kuranu ali pre svega u hadisima. O tome svedoče i mnogi umereni muslimanski filozofi, mislim na Abdenura Bidara koji je u otvorenom pismu muslimaskom svetu u oktobru 2014 pozvao muslimane da otvore oči i shvate da iako islam nije zver, zver se ipak nalazi u islamu, tačnije u njegovim svetim pismima.

Dakle, da li hrišćanska zemlja, stara 1500 godina, u kojoj su nastale katedrale, Mon Sen Mišel ili prosvetiteljstvo (koje pripada našoj savremenoh istoriji), da li bi ova zemlja, koja je odigrala , i igra još danas, važnu ulogu u svetskoj istoriji, trebalo da preda svoju budućnost mogućnosti da će se islam reformisati?

Kažu da je većina muslimana miroljubiva. Jeste. Ali i većina Nemaca je bila miroljubiva pre 1933 i dolaska nacional-socijalizma.

71
00:09:38,640 –> 00:09:45,860
Većina Rusa, Kineza, Crvenih Kmera, bila je miroljubiva pre nego što su počinili strašne zločine u ime komunizma. Kada totalitarizam usvoji značajnu i aktivnu manjinu, argument « miroljubive većine » više ne važi. Ne želim da se kladim u tako nešto na štetu naše dece. Ovo je razlog mog angažovanja u Nacionalnom frontu, jer u Nacionalnom frontu vidim jedinu šansu da se zaustavi islamizacija Francuske.

Moramo da se odlučno i čvrsto borimo protiv izlamizacije naše lepe zemlje. U suprotnom, naša ponosna francuska civilizacija će umreti, na demokratski način, kao u tragičnom romanu Mišela Uelbeka u kojem priča o nekoj vrsti muslimanskog i miroljubivog Anrija IV, koji će uspeti da ubedi Francuze da predstavlja kompromisno rešenje za izlazak iz sukoba između radikalnog islama i buđenja identiteta.

Mein Video « Frankreich ist im Krieg » ist ab sofort mit deutschem Untertitel erhältlich

Erscheinungen haben Ursachen. Was heute Frankreich heimsucht, trägt einen Namen und ist das Ergebnis von identifizierbaren Ursachen.

Dieser erste Teil ist der Definition des Übels, das uns heimsucht, und dessen Ursachen gewidmet. Der zweite Teil wird sich mit den Lösungen beschäftigen.

Frankreich ist im Krieg mit Muslimen; es ist nicht im Krieg mit den Muslimen, aber mit Muslimen.

Der Islam ist eine komplexe Welt. Man bräuchte Stunden, um dessen Varianten zu erklären: Schiiten, Sunniten und innerhalb der Sunniten, die unterschiedlichen juristischen Schulen, den Sufismus auch. Aber wir sind in der Politik und in der Politik brauchen wir operative Gedankengänge. Gedankengänge, die in wirksame Lösungen münden.

Vereinfacht betrachtet würde ich den Islam in zwei teilen. Es gibt das, was ich den – durch die Nationen, die nationalen Kulturen, die Staaten – akklimatierten Islam nenne, was zur Konsequenz hat, daß der marokkanische Islam, der indonesische Islam oder der saudische Islam nicht ident sind.

Und es gibt den globalen Islam, der seinen dschihadischen Grundlagen, seinen historischen Fundamenten treu geblieben ist. Und wer Fundamente sagt, sagt auch Fundamentalismus. Dieser Islam lehnt es ab, ein Teil der Nationen zu sein; er erkennt den Staatschefs keine oder nur wenig Legitimität, seien sie Muslime oder nicht; dieser Islam will das Kalifat restaurieren und das islamische Gesetz auf die gesamte Welt etablieren.

Wir sind im Krieg gegen diesen Islam. Es ist dieser Islam, der Krieg gegen uns führt, ob wir es wollen oder nicht. Der Philosoph Julien Freud schrieb 1965: « Ihr denkt, daß Ihr den Feind bestimmt, es ist aber der Feind, der Euch bestimmt ». Unsere Politiker bieten derzeit das pathetische Bild der Debatte « Sind wir im Krieg oder nicht? ». Aber nicht wir entscheiden darüber, sondern diejenigen, die uns angreifen! Selbstverständlich sind wir im Krieg, da sie es entschieden haben!

Kommen wir nun auf diesen Konflikt zwischen den beiden Lagern des Islams zurück. Der von den Nationen akklimatierte Islam einerseits und der globale Islam andererseits, der radikale Islam, überall im Krieg gegen die anderen Zivilisationen, gegen die USA, gegen Europa, gegen Rußland, gegen China, gegen Indien, gegen Israel und gegen die gemäßigten muslimischen Regime auch. Diese beiden Lager sind nicht erstarrt. Die Anzahl ihrer jeweiligen Kämpfer verändert sich im Laufe der Geschichte.

Die westlichen Geheimdienste schätzen den Anteil der Anhänger des radikalisierten Islams mit 15 bis 25% der Muslime in der Welt, auch unter den Muslimen, die in Europa leben. Eine Minderheit, sagt man uns zwar, aber 15 bis 25% von 1,5 Milliarden Muslimen, das sind zwischen 225 und 375 Millionen Muslime in der Welt, was mehr oder weniger der Gesamtbevölkerung der Vereinigten Staaten von Amerika entspricht! In Frankreich, mit 6 Millionen Muslimen – vielleicht viel mehr übrigens – sind das zwischen 900 000 und 1,5 Millionen Muslime, die überzeugt sind, daß die Umma höherwertig ist als ihre Zugehörigkeit zur französischen Nation, überzeugt, daß die Scharia, das islamische Gesetz, dazu berufen ist, das französische Gesetz zu ersetzen, überzeugt, daß der Koran eines Tages ihre Konstitution an Stelle unserer Konstitution werden wird.

Das Argument, daß sie eine Minderheit sind, hat keinen Bestand. Die immer wieder wiederholte Ideologie des « Nichtverwechselns » ist nicht nur falsch, sondern gefährlich. Denn der Islam läßt eine sehr schwere Drohung über Frankreich, über dessen Zukunft, schweben. Viele Franzosen – und nicht nur Juden – sind schon dabei, das Land zu verlassen, weil sie glauben, daß es hin ist, daß die Demographie gegen uns ist, daß sie gewinnen werden. Diese Franzosen flüchten nicht vor dem Sozialismus, dem Fiskalismus, dem Etatismus; sie fliehen vor der langsamen Invasion und das, niemand sagt es.

Die Zuchtstätte des islamischen Terrorismus, sprich der Umsetzung in die dschihadische Tat, ist riesig. Sie entspricht etwa einer Million Menschen. Das heißt nicht, daß wir eine Million potentielle Terroristen auf unserem Boden haben, aber das bedeutet, daß eine mächtige fünfte Kolonne bei uns lebt und sich jeder Zeit im Falle einer größeren Konfrontation gegen uns wenden kann. Erinnern wir uns an diese französischen muslimischen Soldaten, die es ablehnten in Afghanistan zu dienen. Heute spricht man davon, daß manche in den Schulen es ablehnen, eine Schweigeminute für die Opfer der letzten Anschläge zu halten. Es ist die gleiche Logik: für diese Leute ist das Gesetz des Islams höherwertig als die französischen Gesetze; die Treue zum Islam ist für sie höherwertig als die Treue zu Frankreich. Es ist die Definition einer fünften Kolonne.

Es ist wahrscheinlich und sogar gewiß, daß eine Mehrheit der Muslime in Frankreich die Anschläge verurteilen, die Juden und Polizisten zum Ziel hatten, denn viele Muslime betrachten diese als ungerecht. Aber so ist es nicht im Falle des Anschlags gegen Charlie Hebdo. Die westlichen Botschaften und Geheimdienste haben von zahlreichen Jubelszenen in der gesamten muslimischen Welt berichtet, als bekannt wurde, daß die Karikaturisten des Prophets Mohammed ermordet wurden. Das Mehrheitsgefühl unter den Muslimen ist: « Sie haben es gesucht, indem sie unseren Prophet beleidigt haben » und in der Tat, muß man daran erinnern, wird Gotteslästerung im Islam mit dem Tod bestraft, was in vielen muslimischen Ländern, wie in Pakistan, auch durchgeführt wird. Das erklärt auch, warum Marokko an der Demonstration von Sonntag nicht teilgenommen hat, denn dort befanden sich Karikaturen des Prophets und für einen König, Oberhaupt der Gläubigen, ist es nicht möglich, dieses politisches Risiko angesichts des islamistischen Drucks in seinem Land einzugehen. Und seien Sie sicher, daß wenn die französischen Medien es entschieden haben, darüber zu berichten, was in den Schulen geschehen ist, wo die Kinder aus der außereuropäischen Einwanderung zahlreich sind, dann ist diese Erscheinung auch massiv.

Also stehen wir da? Man muß wohl die richtige Diagnose aussprechen, wenn wie die Krankheit auch heilen wollen. Das Gegenteil dessen, was derzeit unsere Medien und die Politiker der UMPS tun!

Weltweit stehen wir da, weil die westlich dominierte Globalisierung, indem sie die Nationen, ihre Identität, ihre Souveränität angreift, den durch die Nationen akklimatierten Islam geschwächt hat, zugunsten des fundamentalistischen Islams, der per Definition supranational und global ist.

Die amerikanische und europäische Politik hat alle arabischen Regimen zerstört oder geschwächt, die versuchten, sich gegen die Scharia zu behaupten, und haben dadurch die islamistischen Kräfte freigelassen. Die sukzessiven globalisierenden Regierungen der UMPS, die die Kriege im Irak, in Libyen gutgeheißen haben, die das syrische Regime geschwächt haben, die den Iran isoliert haben, tragen eine schwere Verantwortung. Die Globalisierung hat den Boden dem radikalen Islam, dem Fundamentalismus, bereitet, wenn er ihn nicht unmittelbar durch die Geheimdienste unterstützt hat, und das, weil er ebenfalls eine globale Ideologie ist, die die Nationen töten will.

Auf nationaler Ebene ist die Situation die Kombination einer quantitativen Erscheinung – die massive außereuropäische Einwanderung seit 40 Jahren – mit einer qualitativen Erscheinung – das Aufwachen des islamischen Bewußtseins vieler Muslime in Frankreich. Zahlreich sind in der Tat diese Muslime, die ins Lager des globalen Islam überlaufen sind, was ihre Assimilierung beinahe unmöglich macht.

Die politischen Parteien und ihre mediatischen Unterstützer, die die Demonstration in Paris am Sonntag organisiert haben, sind de facto die ersten Verantwortlichen für die aktuelle Situation. Man muß es sagen: sie haben die Invasion der Erde unserer Vorfahren durch eine fremde Kultur organisiert, gegen die Europa jahrhundertelang klardenkend und wirksam gekämpft hatte. Sie haben keine Entschuldigung, denn Jahrhunderte der Geschichte zeugten dafür, was geschehen würde. Die Deutschen konnten nicht unbedingt erblicken, was der deutsche Nationalsozialismus für unerhörte Verbrechen bringen würde, denn es war eine neue Ideologie. Der radikale Islam ist dagegen keine neue Ideologie. Er führt Krieg gegen die anderen Zivilisationen seit dem 7. Jahrhundert und das hat nie aufgehört.

Also sagt man uns, man müsse optimistisch sein, dieser Islam in Frankreich durchläuft eine Krise, der Erzieher und Soziologen schon abhelfen werden. Darauf antworte ich erstens, daß ich niemals denen vertrauen werde, dem Übel abzuhelfen, die das Übel übertragen und dessen Emtwicklung 40 Jahre lang ermutigt haben. Zweitens zählt Frankreich in meinen Augen zuviel, daß ich akzeptieren könne, ein so beträchtliches Risiko einzugehen, bis die Reformation des Islams diesen endlich an die französischen Werte und Institutionen angepaßt hat. Es ist höchst unwahrscheinlich, daß dies geschieht, ganz einfach weil der Koran, in den eigenen Augen der Muslime, das unerschaffene Wort Gottes ist, dem man auch kein Komma verändern kann. Die Wurzel der Gewalt und des Totalitarismus befinden sich im Islam selbst, in dessen heiligen Texten, im Koran und besondern in den Hadithen, wie es übrigens viele gemäßigte muslimische Philosophen sagen; ich denke an Abdennour Bidar, der, in einem offenen Brief an die muslimische Welt im Oktober 2014 die Muslime einlud, die Augen zu öffnen und zu verstehen, daß wenn das Ungeheuer nicht der Islam ist, dieses jedoch im Islam und genauer gesagt in dessen heiligen Texten sitzt.

Sollte also eine alte 1500 Jahre alte christliche Nation, die Nation der Kathedralen, des Mont-Saint-Michel, der Aufklärung auch, die zu unserer modernen Geschichte gehört, die soviel für die Weltgeschichte gezählt hat und noch zählt, sollte diese Nation ihre Zukunft damit auf das Spiel setzen, daß der Islam sich reformieren werde, daß der böse Geist, den er hervorgerufen hat, doch schließlich in dessen Lampe zurückkehren werde?

Man sagt uns, daß die Mehrheit der Muslime friedliebend ist. Zwar, aber die Mehrheit der Deutschen war es auch vor 1933 und dem deutschen Nationalsozialismus. Die Mehrheit der Russen, der Chinesen und der Khmer war auch friedliebend, bevor sie abscheuliche Verbrechen im Namen des Kommunismus begingen. Wenn der Totalitarismus sich einer konsequenten und aktiven Minderheit bemächtigt, hat das Argument der friedliebenden Mehrheit keinen Bestand mehr.

Ich lehne diese Wette auf dem Rücken unserer Kinder ab und es ist der ganze Sinne meines Engagements im Front National, weil ich in dem Front National den einzig möglichen Ausweg sehe, um die Islamisierung Frankreichs zu stoppen.

Wir müssen entschlossen und deutlich zum Kampf für die Entislamisierung unseres Landes antreten. Sonst wird unsere stolze französische Zivilisation sterben, demokratisch, wie uns der tragische Roman Houellebecqs erzählt, als eine Art muslimischer Heinrich IV. mit friedlichem Erscheinen die Mehrheit der Franzosen überzeugen wird, daß er die Kompromißlösung sei, um aus dem Konflikt zwischen dem radikalen Islam und dem identitären Erwachen herauszukommen.

Kedves barátaim, « Franciaország háborúban » nevű videóm megjelent magyar feliratokkal

A jelenségeknek megvannak az okaik. Ami ma lesújt Franciaországra, annak megvan a neve és ez azonosítható okok eredménye.

Ezt az első részt a Franciaországot sújtó Bajnak és okainak szenteljük. A második rész a megoldásokról szól.

Franciaország muzulmánokkal áll háborúban, de nem visel hadat az egész muzulmán világ, csupán bizonyos muzulmánok ellen.

Az izlám világa komplikált. Órákra lenne szükség, hogy elmagyarázzuk annak változatait: siiták, szunniták – ez utóbbiaknál különböző jogi eltéréseket találunk -és van még a szúfizmus. De mi politikai téren vagyunk és a politikában nekünk életerős érvek kellenek, melyek segítségével hatásos megoldásokra juthatunk.

Egyszerűség kedvéért én az izlámot két részre osztanám. Az egyik a nemzetekben – a nemzeti kultúrák és az államok keretében – meghonosult izlám, ami azt eredményezi, hogy a marokkói, indonéz, szaudi izlámok nem azonosak egymással.

A másik a globális izlám, mely hű maradt a dzsihadi, tehát a törrténelmi alapokhoz: aki alapokról beszél, az ez alatt fundamentalizmust ért. Ez az izlám elutasítja a nemzetekhez való tartozást, nem ismeri el, vagy csupán igen kevéssé, az államfő legitizmusát, legyen ő muzulmán, vagy nem. Ez az izlám vissza akarja állítani a kalifátust és megvalósítani az egész földkerekségen az izlámi törvényt.

Mi ezzel az izlámmal állunk háborúban. Valójában, ez az izlám háborút visel ellenünk, akár akarjuk, akár nem. Julien Freud filozófus ezt írta 1965-ben: „ Úgy gondolják, hogy maguk jelölik ki az ellenségüket, holott az ellenség választja ki magukat.” Politikai vezetőségünk jelenleg a vitának ezt a megható látványát nyújtja: „Akkor most háborúban állunk, vagy nem?” De erről nem mi döntünk, hanem a támadók! Nyilvánvaló, hogy háborúban vagyunk, mivel ők így döntöttek!

Térjünk vissza az izlám két tábora közti háborúra: a nemzetekben meg- honosult és a nem változott izlámról van szó. Az utóbbi a radikális izlám, mely mindenütt háborút visel az összes többi civilizáció ellen: Egyesült Államok, Oroszország, Kína, India, Izrael, és a mérsékelt arab államok ellen is. Ez a két tábor nem merev, nem mozdulatlan. Harcosaik száma változik a történelem folyamán.

A nyugati hírszerző szolgálatok becslése szerint a radikális izlám híveinek aránya a muzulmán világ 15-25 %–át teszi ki, beleértve az európai földön élő muzulmánokat is. Az igaz, hogy ez kisebbség. De a világon élő másfél milliárd muzulmánnak 15-25 %-a 225-375 millió embert jelent, ami többé-kevésbé egyenlő az Amerikai Egyesült Államok teljes népességével! Ez Franciaországra kivetítve 6 millió muzulmán – ez a szám egyébként ennél magasabb is lehet – tehát 900 000 és 1,5 millió muzulmán meg vam győződve, bogy az „umma” magasabbrendű a francia nemzethez való hűségnél, és meggyőződésük: a Sariának, az izlám Törvényének az a hivatása: ha eljön az idő, a Korán legyen az ő Alkotrmányuk a miénk helyett.

A kisebbség tényére való hivatkozás nem helytálló. A „csak semmi amal-gám” agyoncsépelt ideológiája nemcsak hamis, hanem veszélyes is. Mert a helyzet nagyon súlyos. Az izlám igen nagy veszélyt jelent Franciaország jövőjére. Máris számos francia kivándorol országából – és nem csupán a zsidók – mivel úgy gondolják, hogy már minden elveszett, a demográfia ellenünk van, hogy ők fognak nyerni. Ezek a franciák nem a szocializmstól, az adórendszertől, vagy az állam-rendtől menekülnek, hanem a lassú inváziótól, de ezt senki sem mondja ki.

Az izlámi terrorizmus élettere – másképpen szólva az akcióba lépés – óriási: milliós értékszámú. Ez nem azt jelenti, hogy saját földünkön egy millió potenciális terrorista létezik, de azt igen, hogy van nálunk egy erős 5. hadoszlop, mely egy általános konfrontáció esetén bármelyik pillanatban ellenünk fordulhat. Emlékezzünk francia muzulmán katonák afganisztáni parancs megtagadására. Ma pedig iskoláinkban gyerekek tagadják meg a mostani merényletek áldozatainak tiszteletére elrendelt egy perces csendet. Ugyanaz a logika: ezek számára az izlám törvénye fölötte áll a francia törvénynek: az izlám iránti függőségi viszony erösebb, mint a francia törvény. Ez pontosan az 5. hadoszlop meghatározása.

Valószínű, sőt biztos, hogy a francia muzulmánok többsége elítéli a zsidók és rendőrök elleni támadásokat, mert sokan közülük ezeket igazságtalannak ítélik. De ez nem áll fenn a Charlie Hebdo elleni támadás esetére. A nyugati nagy-követségek és hírszerző szolgálatok számos örömteli jelenetről számoltak be az egész arab világot illetően, amikor hírül vették a Mahomet prófétát kigúnyoló karikaturisták meggyilkolását. A muzulmánok többségének ez az érzése: „Ezt ők maguk keresték, mikor Prófétánkat kigúnyolták.” Kell-e arra emlékeztetni, hogy az istenkáromlás, gúnyolódás halállal bűntetendő még ma is számos muzulmán országban, mint pl. Pakisztánban. Ezzel magyarázható az is, hogy Marokkó távol tartotta magát a vasárnapi tűntetéstől, mivel ott voltak a Próféta karikaturái, és a királynak, mint az Igazhívők Úrának, lehetetlen lett volna ezt a politikai kockázatot vállalni az országában lévő izlámista nyomással szemben. Biztosra lehet venni, ha a francia médiák úgy döntöttek, hogy beszélni kell arról, ami azokban a napokban történt az iskolákban, ahol számos Európán-kívüli immigráció gyermekei tanulnak, ez a jelenség tömeges volt.

De miért jutottunk idáig? Pontos diagnózisra van szükség, hogy kigyógyuljunk a betegségből. Ez ellenkezője annak, amit médiáink és az UMPS politikusaink manapság tesznek!

Világi viszonylatban azért tartunk itt, mert a Nyugat-uralta globalizáció, támadván a nemzeteket – azok identitását, szuverénitását – meggyengítette a nemzetekben meghonosult izlámot, előnyt adva ezzel az izlámi fundamen-talizmusnak, amely tudva lévően nemzetek közötti és globalizált.

Az amerikai és európai politikusok lerombolták vagy meggyengítették azokat az arab államokat, melyek a Saria ellen próbáltak küzdeni, így tehát felszabadították az izlámista erőket. Az UMPS egymást követő kormányai magukra vállalva a háborút Irakban és Líbiában, meggyengítve a szíriai rendszert és elszigetelve Iránt, súlyos felelősséget viselnek. A globalizáció megvetette a radikális izlám és a fundamentalizmus ágyát, ha nem éppen közvetlenül támogatta azokat titkos szolgálataik révén. Tette ezt azért, mert ő is egy globális ideológia, melynek célja a nemzetek eltörlése.

Nemzeti vonalon a helyzet: egy mennyiségi jelenségnek – amit a 40 év óta tartó Európán-kívüli tömeges bevándorlás képvisel – egy minőségi jelenséggel való kombinációja, ami a Franciaországban élő számos muzulmánnak izlámi tudatra ébredése. Tény az, hogy számosan vannak azok a muzulmánok, kik a globális izlámi táborhoz csatlakoztak, ami teljesen lehetetlenné teszi azok asszimilálását.

A politikai pártok és az őket támogató médiák, akik megszervezték a vasár- napi tűntetést, valójában elsődleges felelősei a jelenlegi helyzetnek. Ki kell jelenteni, ők szervezték meg elődeink földjének elözönlését egy idegen kultúrával, ami ellen Európa évszázadokon át, éleslátóan és hatásosan küzdött. Nekik nincsen semmilyen mentségük, mert a Történelem évszázadai igazolták, mi fog bekövet-kezni. A németek nem tudták nyilván előrelátni, milyen hallatlan bűnt fog a német nemzeti-szocializmus elkövetni, mivel az egy újkeletű ideológia volt. A radikális izlám nem új ideológia: az háborúban van a VII. század óta minden más civilizáció ellen és ez azóta sem szűnt meg.

Most azt mondják, optimistának kell lennünk, hogy a franciaországi izlám krízisben van, de a tanári kar és a szociológusok ezt majd megorvosolják. Erre én azt mondom: Először, soha nem fogom bizalmamat helyezni a Baj orvoslására azokba, akik megfertőztek bennünket ezzel a Bajjal, majd 40 éven át bátorították ennek terjeszkedését. Másodszor, nekem Franciaország sokkal többet jelent, semhogy el tudjak fogadni olyan jelentős kockázatot, mint az izlám meg-reformálása. Az izlám részéről a francia értékek és intézmények végleges elfogadására kevés az esély, egész egyszerűen azért, mert a muzulmánok szemében a Korán Igéje Istentől ered, tehát ennek egyetlen vesszőjén sem lehet változtatni. Az erőszak és a totalitarizmus gyökerei magában az izlámban találhatók, a szent szövegekben, a Koránban és főleg a haditban, mint mondja egyébként számos mérsékelt muzulmán filozófus, gondolok itt Abdennur Bidar-ra, aki 2004. októberében „Nyilt levél a muzulmán világhoz” című írásában fel-szólította a muzulmánokat, nyissák ki szemüket és értsék meg, ha a szörnyeteg nem az izlám, az mégis az izlámban, pontosabban az ő szent szövegeiben van.

Egy 1500 éves régi keresztény nemzetnek, a katedrálisok, a Szent Mihály-hegy, a Fények nemzetének, mert ez az utóbbi is közelmúlt történetünk részét képezi, kellene-e ennek a nemzetnek – mely olyan sokat számított a világ-történelemben és számít még ma is – a jövőjét arra a fogadásra feltenni, hogy az izlám megreformálódik és a rossz szellem, melyet ő szült, visszatér a palackba?

Azt mondják nekünk, hogy a muzulmánok többsége békeszerető. Bizonyára, de a németek többsége is az volt 1933 és a német nemzeti-szocializmus előtt. Az oroszok, kínaiak, kmerek is békeszeretők voltak, mielőtt borzalmas gonosz-tetteket követtek el a kommunizmus nevében. Amikor a totalitarizmus magához ragad egy jelentős és aktív kisebbséget, a békés többségre való hivatkozás többé már nem érvényes.

Elutasítom ezt a fogadást a gyermekeink jövőjére gondolva, és ez a teljes értelme a Front National (Nemzeti Front) iránti elkötelezettségemnek, mert ebben látom az egyetlen lehetőséget Franciaország izlámosításának megállítására.

Mit kell tennünk? Szilárdan és világosan harcba szállni hazánk ”izlámta-lanításáért”, különben büszke francia civilizációnk meghal, demokratikusan, amint ezt Houellebecq elmondja tragikus regényében, amidőn egy békésnek látszó IV. Henrikhez hasonló muzulmánnak végül is sikerül meggyőznie a franciák többségét, hogy ez az ideális kompomisszumos megoldás a radikális izlám és a nemzeti identitás ébredése közti konfliktusból való kijutáshoz.

La dissuasion fait partie de l’avenir de la France

La dissuasion fait partie de l’avenir de la France


La dissuasion fait partie de l’avenir de la… par realpolitiktv

Il y a soixante ans, intervenait la première d’alerte des Mirage IV. C’est l’occasion de réitérer notre attachement à la dissuasion nucléaire et aux femmes et aux hommes, militaires comme ingénieurs qui la rendent crédible, opérationnelle et permanente. Mais cet anniversaire ne doit pas cacher les dangers qui menacent cet instrument ultime de notre indépendance nationale.

Continuer la lecture de La dissuasion fait partie de l’avenir de la France